Nem hiszem, hogy megbotlottam és elestem. Inkább úgy gondolom, hogy megint ki kell állnom egy próbát, ami megtanít a következő lépésre.

Fura. Én már nem tudok kiigazodni. :) Ma érdekes módon megint kedvesek voltak, sőt... még soha ilyen kedvesek. Most akkor mi van? Valahogy nem értem. Bár nem esem bele többet mégegyszer ebbe a hiába... nem szúrhattok megint belém. Ez maradjon is így, és megleszünk egymással.
Ma amúgy nulladikba úszás volt, a tanárnő nyolc után engedett el minket, pedig 55-ig tart az óra... Negyedkor elkezdtem hajatszárítni, és mivel a Nóra odaadta a hajszárítóját, így meg is száradt a hajam, mert az én szárítóm shit. Hajat is vasaltam, aztán vissza suliba. 50-re vissza is értünk, lepakoltam, becuccoltam, irodalom. Villont vettük, meg két versét. Matekon szöveges feladatokat csináltunk egyenletrendszeresen. Németen iskolait írtunk, föcin dogát. Ötös lett.. .:D Nyelvtanon lazulás, kaptam kisötöst.(Y) Infó elmaradt, de pénteken meg lesz tartva, ebből is írtunk volna. Aztán elmentem anyához az irodába, találkoztam volt osztályfőnökömmel, beszélgettünk. :) Utána gó haza, vettem új IMet, gép, most meg tanulni kéne.


Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája.

Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.