Néha összeomlik minden.

Néha összeomlik minden. Néha nem értesz semmit. Néha nem érted, hogy a dolgok miért történnek így. Néha nem érted, hogy miért veled történnek. Néha legszívesebben végeznél a földi léteddel. Ez csak menekülés. Rájöttem, hogy ilyenkor az emberek ahelyett, hogy megoldanák a problémát, inkább elmenekülnek előle. Ilyen vagyok én is. Sajnos. De ilyen az élet, ilyennek teremtettek minket ott fenn és így kell szeretni az életet. Nem a világ szar, hanem az élet. Mielőtt azt hinnéd. Tudom, nehéz elviselni a sok terhet, de vannak az embernek barátai is, akik a teher egy részét leveszik rólad. Rájuk mindig számíthatsz, akkor miért akarod itthagyni őket? Te is megbánnád. Visszaállítani, vagy visszamenni az időbe már nem tudsz. pedig jó lenne, ha lenne az életben is Ctrl+Z, amivel visszavonhatsz akármit. Azthiszem így sokkal egyszerűbb lenne az emberek élete. Ha sírnod kell, ne tartsd vissza, nem tesz jót. Ha ordítanod kell, szard le az egész világot és tedd azt. Sajnos semmi sem egyszerű. minden a legbonyolultabb, nehogy valami is egyszerű legyen az életben. Bár nem szabad nagyon komolyra venni, egyszer úgyis kiszállsz belőle. Csak kérdéses, hogy az az egyszer hol, mikor és milyen állapotban történik meg. :) Addigis küzdened kell, harcolnod, kitartanod és szeretned. Ezek nélkül te halott vagy. Sok ember boldogtalan, mert ahelyett, hogy az apró örömöket észrevennék, hagyják eltűnni őket, míg a nagy boldogságra várnak. Pedig lehet, hogy az a kis öröm megváltoztatná a napodat, vagy akár az egész életedet. Néha, mikor padlón vagy, akkor nézd a jó oldalát.. ha már lennt vagy a padlón, szedj fel valamit. :) Lehet, hogy már évek óta azt kerested, és ehhez kellett az, hogy egy kicsit összetörj. Ha pedig összetörsz.. rá se ránts. majd valaki összeragasztgat. :)
Bocsi, de ez most valahogy kikivánkozott belőlem, bár lehet, hogy hülyeség az egész. :D

A post második felében inkánbb a mai napról mesélnél. Rövid lesz ígérem. :D
Reggel hatkor keltem megitn, mert rohadt markoló már korán reggel csinálta mellettünk a házat.. örültem. Anyumat is felébresztette sikeresen. Reggeliztem, felhívtam Kriszát, hogy akkor legyen-e ma városh, mert szakad az a rohadt eső. Nem mentünk el, pluszba még a Krii-t is felébresztettem :D:D 9-kor hívott a Heni, hog megyünk-e, nem. Egyszerre hívtuke gymáást..tök durva.. én is akkor akartam hívni őt, mikor ő engem..:D Na aztán gépeztem, hajatmostam. Főztem ebédre ilyen kis egyszerűűt.. :D Délután lefürödtem, gépezte, tévéztem, meg nemsokára vagyizom, pluszba méég alakítottam eg kicsit a blogon, kipróbáltam új sablont is, de nem tetszettek, szóval maradt ez, csak más szín, meg a fejlécen más képek. Vagy avatarok, ha úgy tetszik. Most ennyike. puszi.

„Az ember már csak ilyen. Érzelmei nagy részét félelemmel helyettesíti.”
„Minden őrült azt hiszi magáról, hogy normális.”
„Mindig van valaki, aki pontosan arra vágyik, amire te.” /Paulo Coelho/

„A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki ne kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.” /Paulo Coelho/
Forrás: adliz.gp